Ezúttal Becca Fitzpatrick egyik könyvéről, a Crescendo-ról fogok írni, ami a Csitt, csitt folytatása.
A sztoriról röviden annak, aki nem ismerné (itt nagyrészt az első kötetről írok). A főszereplő egy Nora Gray nevű lány, aki Vee-vel, a legjobb barátnőjével éli nem túl izgalmas, hétköznapi életét. Egy bizonyos bioszórán kezdődik el az események áradata, ahol a tanár megcserélve az ülésrendet, egészen új párokat alkot, így Nora összekerül a csoport legrejtélyesebb tagjával, az észbontóan szexi, de valamiért ijesztő Folttal. Az új párok első feladata egymásról minél több infót gyűjteni, de sajnos Folt nem túl együttműködő. Mivel Nora túl becsületes ahhoz, hogy inkább magától kitaláljon egy életrajzot Foltról (na meg a tanártól is fél, hogy rájön a csalásra), elmegy a Folt által megadott helyre, a Delphic-be, ahol megpróbál a fiúból minél több infót kiszedni. Így veszi kezdetét a két fiatal ismeretsége, ami korántsem lesz olyan egyszerű és problémamentes, mint gondolnánk. Lesz itt szó egy rakat sötét múltról, természetfeletti lényekről, barátságról, szerelemről, és egy idegbeteg, hisztérikus pszichológusnőről… Ahogy olvasod a sztorit, egyre jobban érthetetlenné válik az egész, eközben viszont magával ragad, és nem bírod letenni a könyvet. Majd mikor már úgy érzed, az egész egy nagy összevisszaság, és gondolkodsz, ki kinek a kije, ki mit hol miért csinált, megvilágosodik előtted az egész kép. Lebilincselő. Magával ragadó. Ezek a szavak jellemzik legjobban a könyvet.
Remek. Miután elolvasta az ember lánya/fia az első könyvet egyszer, aztán elolvasta még egyszer, mert annyira jó, a kezébe veszi a másodikat is. Kissé félve, hátha az nem ad ilyen élményt. Örömmel értesítek mindenkit, hogy a Cerscendo nem esett a második kötetek szindrómájába, amikor az író még egy bőrt le akar rántani a sztoriról, csak épp nem jön össze neki. Nem, ez a könyv hozza a Csitt, csitt színvonalát, sőt, talán még érdekesebb, izgalmasabb lesz a végén, mint az első könyv. Itt aztán semmi és senki nem az, aminek látszik. Tény, hogy szerintem egy kicsit később indult be itt a sztori, de nem annyival, hogy az elvenne az élvezhetőségéből. Inkább nevezném vihar előtti csendnek.
A legdühítőbb az egészben, hogy kérdéssel zár a könyv. Igen, nem csalás, nem ámítás, egy párbeszéd kellős közepén van megszakítva a történet, és egy kérdőmondat hangzik el utoljára. Ki tudná ennél jobban bebiztosítani magának, hogy a harmadik kötetét is megvegyék??.... Köszönjük Becca, gondolom a rajongók majd megvesztek annak idején, mikor a könyv kijött, de a harmadik még sehol nem volt.:) Nekem már nem kell sokat várnom a harmadik kötetre. (És most abba a hibába estem, hogy elolvastam a harmadik kötet ismertetőjét, ahonnan kiderül, hogy Nora nem fog emlékezni semmire az eddig történtekből…. Hogy ebből mi lesz?!)
