Mit tennél, ha 16 évesen megtudnád, nem lehet gyereked? Gondolom, erre a hírre mindenki letörne, legalább egy kicsit, hiszen azért 16 évesen még nem ez a legfőbb baja az embernek. Meg különben is, ott van még az örökbefogadás. Na igen, de mi lenne, ha ezután egy gyerek sem születne? Na, ott már nagyobb gondok lennének. Jessie Lamb ebbe a helyzetbe kerül. Egy vírus szabadul el az egész világon, amitől mindenki megfertőződik, de csak a terhes nők halnak bele. Még 80-90 év, és teljesen kihal az emberiség. Hogy miért történik ez? Terroristák támadása, vagy az emberek hibájából történt, akik nem vigyáztak eléggé egyetlen otthonunkra, a Földre? Hát, ezt sajnos nem tudjuk meg. Azt viszont annál inkább, hogy ez az egész helyzet milyen hatással van egy tinilány gondolkodására és döntéseire.
Ennyit azoknak, akik nem akarják lelőni a poénokat a könyv olvasása előtt. Innentől erős SPOILER, szóval csak az olvassa, aki már a könyvön is túlvan.
Én az a fajta lány vagyok, aki igenis a borítóról ítél – legtöbb esetben. Most is így történt, de egy ilyen gyönyörű borítónak ki tudna ellenállni? Az már csak hab a tortán, hogy a történet is tetszett. Már a borító hátulján lévő szövegből sejteni lehet, hogy a lány halálával akarja jobbá tenni a világot, de azt nem tudtam, ezt milyen formában tervezi megtenni. Igazából egy kicsit nagyobb szabású akcióra számítottam, hogy majd kiderül, ő az a VALAKI, aki egyedül képes megmenteni az egész emberiség sorsát. Ennek ellenére, csak egy átlagos ember, aki a saját történetének főhősnője. Az emberiség számára talán nem nagy lépés az ő döntése (bár azt nem tudjuk meg, hány embert sarkallt vele ugyanilyen tettre), de a saját életében, és szülei számára ez igenis nagy dolognak számít. Milyen lehet odaadni az életed a megszületendő gyermekedért? Azért, hogy ő élni tudjon, élni egy olyan világban, ami kevésbé szörnyű a mostaninál. Erre a döntésre születni kell, úgy gondolom. Én nem hiszem, hogy képes lennék rá. Bár tényleg, milyen lehet a halál? Egy álom nélküli alvás. Végülis a születésünk előtti időre sem emlékezünk, ahogy azt a könyvben is említették.
Kicsit úgy éreztem, mint a 13 okom volt-nál. Miért kell ennyit drámázni? Ott a csaj simán sulit válthatott volna, itt meg csak várni kellett volna, míg rátalálnak a tudósok az ellenszerre. 80 évük van rá könyörgöm. Biztosan sikerült volna, addig meg egy generáció hiányzik, hát ez van. Mindenesetre nem sok könyvön gondolkodtam ennyit, mint ezen. Sok problémát felvet, amin jó néha elmerengeni.
Mindenképpen ajánlom azoknak, akik kíváncsiak egy lány belső vívódására, egy világra, amelyben a terhesség a legszörnyűbb halált okozza. Itt nem azon van a lényeg, hogyan fejeződik be a történet, hanem azon, miképpen jut el Jessie a döntéséig.
