Anime is the best

Nemrég összefutottam egy Top 12 anime listával, így úgy döntöttem, végre én is megpróbálok összerakni egyet. Elég nehéz, mert egyiket régebben láttam, mint a másikat, néhol nem emlékszem teljesen rá, nem is ugyanolyan hosszúak voltak, és nem is azonos lelkiállapotban láttam őket, de ennek ellenére itt az első ilyen jellegű listám, majd az idők folyamán még változtatgatni fogok rajta. (:

A tizennegyedik: Fractale

9.-es voltam, amikor láttam ezt az animét, 2011 téli szezonos, én pedig tavasszal néztem meg egy barátnőm ajánlására. Azóta mindig a tavasz jut eszembe, ha rá gondolok, főleg, hogy a grafikája is nagyon szép, letisztult, világos színekkel dolgozik. Őszinte leszek, nem sokra emlékszem a történetből, a legjobban a hangulat ragadott meg benne. Az egyik kedvenc dalom is ebből van:

https://www.youtube.com/watch?v=WM0rIBvwdag

Valamiért nagyon sírós hangulatom lesz, ha ezt hallgatom, de imádom a sírós hangulatot. :D Mindenképpen meg akarom nézni még egyszer, hogy a történetre is emlékezzek végre. (:

A tizenharmadik: Hyouka

2012 őszi és 2013 téli szezonos anime, én most tavasszal akadtam rá, és néztem meg. A történet röviden: Oreki Houtarou egy energiatakarékos középiskolás fiú, aki nővére kérésére csatlakozik a Klasszikus Irodalmi Klubhoz, hogy az megmaradjon. Itt ismerkedik meg Chitanda Eruval, egy nagyon kíváncsi lánnyal, aztán csatlakozik a klubhoz még két diák, és négyen mindenféle rejtélyeket oldanak meg. Összességében egy nagyon jól összerakott animével van dolgunk, a főszereplő (meg a többiek is) a végére nagyon nagy jellemfejlődésen megy át, és ezt legjobban az OVA mutatja, ami a sorozat közepébe illeszkedik történetileg, és feltűnő a főszereplőnk úgymond visszazökkenése a régi önmagához, mivel már láttuk, milyen lesz a végén. (:  Eszméletlen amúgy, milyen rejtélyeket oldanak meg, néha csak kamilláztam, hogy erre meg hogyan jöttek rá… A grafika gyönyörű, a zenék is passzolnak. Szerintem megéri megnézni.

Egy fantasztikus AMV róla: https://www.youtube.com/watch?v=CSa9WUz5QCI

A tizenkettedik: Hentai Ouji to Warawanai Neko

2013 tavaszi szezonos anime, amit kicsit később, úgy a 9-10. rész körül kezdtem el nézni, és pár nap alatt le is daráltam mindet. Először nem akartam belekezdeni, gondolván ez is csak egy átlagos bugyuta hárem-sztori. Nem! Ez sokkal több annál. A sztoriról annyit, hogy egy macskaszobor, ami már nem kívánt jellemvonásokat ad át másoknak, teljesen összezavarja szegény főszereplőink életét, akik így jobban megismerik egymást, aztán persze derülnek ki itt múltbéli dolgok is. (: A grafika kellemes lett, a szereplők szerethetők.

Itt egy trailer: https://www.youtube.com/watch?v=-WG7hg101LY

A tizenegyedik: Princess Tutu

Egy 2002-2003-as, 38 részes animéről lenne szó, balettal, varázslattal és sok-sok mesével. Ezt is 2011 tavaszán néztem meg, és a végére szerettem meg nagyon, mikor már ténylegesen beindult a történet. Néhol nem volt egészen tiszta, hogy mit miért, de ennek ellenére magával ragadott.

Egy AMV a hattyúk tava zenéjével: https://www.youtube.com/watch?v=1C7u-KJODFA

A tizedik: Chihayafuru

Ez az anime ismertette meg velem a karuta nevű kártyajátékot, amit itt versenyszinten űznek szereplőink. Nem is mondanék róla többet, nézzétek meg ezt az AMV-t:

https://www.youtube.com/watch?v=2CIF9t9gMNw

A kilencedik: Shingeki no Kyojin

Azt hiszem, ezt senkinek nem kell bemutatnom, hiszen eléggé ismert darabról lenne szó. Inkább azt mondanám el, hogy eredetileg ezt sem akartam nézni, már a 8. rész jött ki, mikor belekezdtem, de azt hiszem, azt a 8 részt egy nap alatt meg is néztem. :D A közepefele kicsit leült, de szerintem a végére összekapta magát, és jól zárt. (: Most a mangát olvasom, hogy nehogy hiányom legyen a titánokból. :D  Valamint ezt a videót MUSZÁJ megnéznetek:

https://www.youtube.com/watch?v=rfp9DXuea_Q  Még mindig egy órát röhögök miután megnézem. :DDDDD

A nyolcadik: Shaman King

Még kezdő animés koromban láttam, vagyis már előtte. Csak a sok verekedésre emlékszem, de mindenképpen meg fogom nézni mégegyszer.

Ééééés a felejthetetlen magyar szövegű opening (ezt anno tudtam kívülről :D ):

https://www.youtube.com/watch?v=3bYa__7Qnnk

A hetedik: Kuroko no Basuke

Ugyancsak a megjelenés utána nem sokkal találtam rá erre az animére, és imádom!!! Most fut a második évada, ami ugyanolyan jó lett, mint az első. Esküszöm, míg ezt néztem, szerettem a kosárlabdát. :D Aztán mikor már a suliban kellett játszani, nem volt olyan könnyű….. xD

CSAK YAOI FANOKNAK: AoKise (: régebben az AoKuro-t jobban preferáltam, de mára ez megváltozott. :D https://www.youtube.com/watch?v=ZzIGyX6kyLc

A hatodik: Free!

Óóhóó, igen, az úszó fiúcskák meztelen felsőtesttel. :D Ebben az AMV-ben viszont semmi yaoi nincs, csak Haruról és Rinről szól:

https://www.youtube.com/watch?v=W2fOWerRx0w

Az ötödik: Fullmetal Alchemist Brotherhood

Úgy gondolom, nem csak nekem tetszett sokkal jobban, mint a sima FMA (aminek a végét nagyon elcseszték). Ennek a végén már majd lerágtam a körmöm hogy most mi fog történni. Még anyukámnak is tetszett, ami azért nagy szó, egy ilyen jellegű animénél. :D Az abszolút kedvenc borzongós szám belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=Q_439qLQzHs  Emlékeztek még, mikor az alatt a rész alatt ez ment, mikor mindenki „meghalt”? >< Az nagyon libabőrös jelenet….

A negyedik: Psycho Pass

Imádom. Egyszerűen tökéletesen van összerakva, ugyancsak pár nap alatt megnéztem. És jön hozzá movie és egy második évad, jaj de nagyon várom már!!!!

Valamint az egyik ending, ha jól emlékszem, nálam nagy kedvenc lett:

 https://www.youtube.com/watch?v=gyJCjbXzcKc

A harmadik: Death Note

Remekmű, úgy gondolom. Soha nem lehet tudni, hogy épp ki mivel fog a másik felé kerekedni. Behalás, ahogy egy csomó lépéssel előre tervez mindkét fél, és mikor azt hinnéd, hogy tudod, ki jön ki jól a helyzetből, csavarnak MÉG EGYET a dolgon, hogy a másik már ezt is tudta előre, és akkor puff, csak lesel. :D Mellesleg, kell a mangája. (:

xDDDDDDDDD no comment: https://www.youtube.com/watch?v=aB29yVFlj-M

A második: Nana

^___^ Nagyon ki voltam borulva, mikor megtudtam, hogy a manga felét dolgozza  csak fel az anime, és utána még egy csomó dolog történik… :D De nem számít, ennek is megveszem az összes kötetét, jelenleg 8-nál járok, ez teszi ki mangagyűjteményem 80%-át… XD Egyszerűen imádom amúgy, bár a végére nagyon nyomasztó lesz a hangulat, de ez is hozzá tartozik, és ez így jó, ahogy van. (:

Ez gyönyörű: https://www.youtube.com/watch?v=XCTh2bgg4yQ

Éééééééés tadadadaaaam az első helyezett: Kaleido Star

A Kaleido Star-nak nálam elvi alapon jár az első helyezés, bérelt helye van a szívemben. :’) Ha ötször nem láttam, akkor egyszer sem, de lehet, hogy volt az hat is. Egyszerűen nem bírok betelni vele, évente átlag egyszer elfog a vágy, hogy újra megnézzem. Egészen kis koromban láttam amúgy először, és annyi erőt és kitartást adott nekem, hogy azt nem tudom szavakkal kifejezni. Megtanított, hogy az álmainkért küzdeni kell és soha se soha nem szabad feladni, még ha úgy is tűnik, hogy lehetetlen elérni, mert mindig van egy esély, ami csak azoknak jön, akik kitartanak. >< Vááá mindjárt bőgök. :DDD

És a kedvenc jelenetem, a hattyúk tava: https://www.youtube.com/watch?v=PCzoeLO1yAk

Hát, ennyi lett volna, remélem, mindenkinek tetszett a kedvenc-animés listám. ^^ Sziasztok!

És tessék, itt a folytatása a kettővel ezelőtti bejegyzésemnek:

Golden Time: a legeslegelején úgy voltam vele, hogy amit egy ízig-vérig bishoujo lánnyal reklámoznak, az jó nem lehet… Én ezt meg nem nézem. Soha. Aztán persze ott van barátnőm, akit még csak most vezetek be az animék világába, és egyéb okok miatt a szezonos animéket nézetem vele. Így történt, hogy ebből a szezonból ez lett az egyik kiválasztott, mert szép is, shoujo is, satöbbi, ő ezt akarja. Rendben, akkor már én is nézem vele, mert mi veszítenivalóm van, egyel több vagy kevesebb… Most, a látott három rész után (és miután megtudtam, hogy ugyanaz a mangaka, mint a Toradoránál) mondhatom: nem bántam meg, hogy elkezdtem, sőt, nagy reményeket fűzük hozzá. (: A történet ugyanis abból áll, hogy Tada Banri, aki most kezdi egyetemi életét, épp szerzett egy barátot, Yana Mitsuo-kunt, akit már az első napon egy csinos lány felpofoz egy csokor rózsával. Itt már kamilláz a kedves néző, hogy ezt meg ugyan miért kellett, aztán megkapjuk a háttérinformációt: az említett lány, Kaga Kouko őrülten szerelmes más kisgyerekkoruk óta Mitsuo-ba, és a felesége akar lenni. Viszont Mitsuo titokban másik egyetemre iratkozik be, de Kouko rájön és ő is felvételt nyer oda. Itt veszi kezdetét a vicces-romantikus egyetemi élet, és persze miért ne lennének sötét titkok és elfeledni (vagy felidézhetetlen…) múlt. Nos, remélem pár embernek felkeltettem az érdeklődését a mű iránt, mert bár sokan mondják rá, hogy feleslegesen van ráerőszakolva az egyetemi élet, mivel főszereplőink simán elmehetnének középiskolába is, azért jó olyan emberekről is animét látni, akik ELVILEG velem egy szinten vannak érettségben. :D Az egyedüli negatívum szerintem Kouko-san karaktere, de pontosan nem tudnám megmondani, miért idegesít. De már a három rész alatt fejlődésnek indult, úgyhogy remélem, megváltozik a mű végére (lesz ideje rá, 24 részesre van tervezve a sztori). Más, belepislantottam a mangájába, és feltűnt, hogy a rajzolása is más, és a történetben is vannak kisebb különbségek, reméljük, ez nem fog sokat rontani a dolgokon.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=LrK1z5qd7Zo

Kill La Kill: az szezon egyik legjobb animéje, és remélem nem csak szerintem. El is gondolkodtam, mit írhatnék ide, de nem tudom jobban megfogalmazni, minthogy egy baromira szexuáis tartalmú anime csúnya rajzolással, beteg karakterekkel, elvont történettel, amit biztosan egyenruha-mániás perverzek találtak ki, és mégis, az első pillanattól kezdve van benne valami, ami megfog. 3 rész után sem jöttem rá, hogy mi az, pedig engem mindig zavar a kivillanó bugyi és a méretes mell, ami ide-oda libben miközben a szóban forgó női szereplő megy/leül/bármit csinál. Itt ezzel szemben szinte meztelen lassan mindenki, a főszereplő mellét egy-egy pánt takarja és az ultramini szoknyája alatt nem hord bugyit, legalábbis szerintem az is az egyenruha része, mert azért nem teljesen látszik ki a belátszik, de majdnem. :D Meg sem említve olyan apróságokat, miszerint párosodó macskák tűnnek fel itt-ott. És mindezek ellenére, szeretem. Mert van egy hangulata, ami más, mint amit eddig láthattam/érezhettem. Amúgy még az alapsztori sem egy nagy durranás, Matoi Ryuuko egy új diák, aki keresi az apja gyilkosát aki egy hatalmas fél ollót hagyott maga után, és mivel úgy gondolja, az iskola kvázi tulajdonosa (Satsuki konkrétan mondja hogy ez az iskola az övé) tud valamit, ezért le akarja győzni, hogy megtudja, ki is volt a gyilkos. Perverz egyenruhák harca ez, én mondom… Sőt, perverz vérszívó egyenruháké.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=tsModToD1u0

Yowamushi Pedal: az egyik kedvencem. (: Főszereplőnk, Onoda hatalmas otaku, képes minden héten elbiciklizni Akihabarába (40 km) csak azért, hogy a megmaradt pénzéből (amit a buszra költene) még vegyen egy-két apró figurát magának az amúgy tetemes mennyiségű DVD, játék és miegymás mellé, amit Akihabarai útjai során beszerez. Teszi mindezt egy régi bicajjal, ami vagy 10 kilóval többet nyom, mint a versenybiciklik, és mégis könnyen és gyorsan megy fel az emelkedőn. Ez felkelti Imaizumi-kun figyelmét, aki a biciklis klub tagja, és versenyre hívja Onodát. Ha Onoda nyer, Imaizumi csatlakozik az Onoda által létrehozni kívánt animeklubhoz. Vajon a kemény akarat legyőzheti-e a többéves kerékpárversenytapasztalatot? (: Úgy gondolom, az anime kicsit lassan indult be, amit kizárólag azért sajnálok, mert nincs róla tudomásom, hogy két szezonosra terveznék (ha mégis, annak nagyon örülni fogok). Így viszont a történet negyede szinte egy bevezetés, ami Onoda és Imaizumi versenyét mutatja be. Én már most nagyon remélem, hogy folytatni fogják a történetet (még jó sokáig :DD ), ha meg nem, akkor megyek olvasni a mangáját.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=LpaYnWC0VDk

Kuroko no Basuke 2: végre. VÉGRE!!! Már nagyon vártam a második évadot, és mondhatom, nem csalódtam. Még mindig képes újat mutatni, mondani, még mindig ugyanolyan izgalmas, és a fiúknak is még van mit fejlődni. A Csodák Generációjának egy újabb tagja tűnik fel mindjárt az első részben: Murasakibara-kun, de én őszintén szólva Akashira leszek kíváncsi. A történetet most nem mutatnám be, aki csak egy kicsit is szereti a sportaniméket, az mindenképpen nézze meg az első évadot, utána pedig úgyis el fogja kezdeni a másodikat. Az opening és ending megint nagyon üt, és új szereplők is tűnnek fel, úgyhogy hajrá mindenki, nézzetek Kuroko no Basukét!! :D

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=qMPS7vFSeVc

Samurai Flamenco: egy magát szuperhősnek képzelő 19 éves fiú, és egy rendőr különös barátsága veszi kezdetét. Vajon kinek kell megállítani a bűnözést? Tényleg elég csak a tolvajokat, gyilkosokat elkapni, vagy szükséges azoknak a járókelőknek is szembekerülni a törvénnyel, akik csupán a piroson mentek át, vagy szegény nénikék, akik a meghatározott időpont előtt tették ki a szemetet? Szuperhősünk minden ilyen dolognál feltűnik, és a maga módján próbálja megtanítani az embereknek az apró dolgok fontosságát. Aztán mikor rosszra fordul a helyzet, például egy banda látja el a baját, jön kedvenc rendőrünk és megmenti. (: Ez csak személyes vélemény, de ebből annyira de annyira jó yaoit lehetne csinálni…. Kár, hogy ez az álom valószínűleg sosem válik majd valóra… :/

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=sMeA7ssgMuk

Legközelebb jövök a többi őszi szezonossal, addig is vigyázzatok magatokra és nézzetek sok animét!!

Újabban kijött rajtam a manga-őrület, ami abban nyilvánul meg, hogy sorra válogatom ki a mangákat, amiket el akarok olvasni, de úgysem lesz rá időm. Innen jött az ötlet (meg miután visszaolvastam a régebbi mangás bejegyzésem), hogy összeszedem, az őszi szezonból minek van mangája, és hol található meg. Legalább akik nem bírják kivárni a következő részt, tudnak enyhíteni a várakozás fájdalmán. (: Nos, lássuk a medvét:

Diabolik Lovers: még az anime előtt megjelent pár fejezet mangaként is, egyből belecsapnak a lecsóba és főként Yui és a fiúk kapcsolatán van a hangsúly, de aki nem tud várni a következő részig, az elcsemegézhet vele. A fejezetek kb. 10 oldalasak, és csak 12 van fent, de a rajzolása nagyon szép, szerintem én is el fogom olvasni:

http://www.mangahere.com/manga/diabolik_lovers_anthology/

Coppelion: 22 fejezet. Ahogy nézem, eléggé más a rajzolása, de szerintem megszokható. Még nem tudom, hogy olvasni fogom-e, nagyban függ attól, mennyire lesz érdekes a történet. Úgy látom, a manga kiadásának sebességére leginkább a „lassú víz partot mos” illik. Néha hosszú hónapok telnek el újabb fejezet nélkül. De szerintem ha tényleg 13 részes lesz csak az anime, ennél a 22 fejezetnél sokkal többet úgysem fog feldolgozni:

http://www.mangahere.com/manga/coppelion/

Nagi no Asukara: csak 2 fejezet, és abból másfelet az anime 1. része fel is dolgoz, de hát ez van… Nem hiszem, hogy elolvasom, ugyanis az anime gyönyörű grafikáját nem lehet felülmúlni.

http://www.mangahere.com/manga/nagi_no_asu_kara/

Strike the Blood: íme egy anime, amit nem fogok nézni, szóval  nem tudok róla mit mondani. A mangából 10 fejezet van fent, ami nem mondható túl soknak, tekintve, hogy az animét huszon-plusz részesre szánják:

http://www.mangahere.com/manga/strike_the_blood/

Golden Time: a Toradora írójának másik mangája. Főleg ezért is nagyok az elvárásaim vele szemben. Eddig még egész jól hozta (szerintem) a színvonalat, és bár több helyen olvastam, hogy minek erőltetni az egyetemi élet témát, mikor a karakterek gyerekesek és elmehetnének egy középiskolába is, azért jó néha kicsit idősebbekről is olvasni. Meg persze remélem, sokat komolyodnak mind a szereplők, mind a történet. 18 fejezetet találtam meg, ezt biztosan lekörözi a manga, mivel ezt is két szezonosra tervezték:

http://www.mangahere.com/manga/golden_time_umechazuke/

Yuusha ni Narenakatta: ezt sem fogom nézni (a Hataraku Maou-samat nem könnyű túlszárnyalni) de kemény egy fejezetet találtam róla:

http://www.mangahere.com/manga/yuusha_ni_narenakatta_ore_wa_shibushibu_shuushoku_o_ketsuishimashita/

Log Horizon: sokan hasonlítják a SAO-hoz, de őszintén remélem, hogy ez sokkal jobb lesz. Ebből is csak egy fejezet van:

http://www.mangahere.com/manga/log_horizon/

Magi: WHOA, na ez viszont nem semmi… :D Oké, hogy már a második évada fut az animének (bár úgy hallottam az elsőt nem épp úgy fejezték be, ahogy a mangában történtek az események, kíváncsi leszek, hogyan térnek vissza a manga szálához), de az itt lévő 200 fejezet tényleg nem semmi…. Tessék csemegézni  (:

http://www.mangahere.com/manga/magi/

Diamond no Ace: kedvenc baseballosunk története is már a 128. fejezetnél jár (ebbe a történet függvényében fogok beleolvasni). Az viszont nem túl bíztató hogy a hosszú történet ellenére csak 1 szezonos lesz az anime. Na, majd meglátjuk…

http://www.mangahere.com/manga/diamond_no_ace/

Yozakura Quartet: ezt sem nézem, de 68 fejezete fent van:

http://www.mangahere.com/manga/yozakura_quartet/

White Album: ezt egyszer mindenképpen meg akarom nézni, csak a mostani szezonban már nagyon nincs rá időm sajna… A manga 25 fejezetes:

http://www.mangahere.com/manga/white_album_abeno_chako/

Sekai de Ichiban Tsuyokunaritai: Huh… wow… a bögyös pankrátorcsajoknak is van egy fejezetük. Na EZT tuti nem fogom nézni/olvasni… :D

http://www.mangahere.com/manga/sekai_de_ichiban_tsuyokunaritai/

Kuroko no Basuke: Kuroko!!!!! KUROKOKUROKOKUROKO *-* igen. Ennyire.  És végre második évadot kap!!! A mangáját biztosan el fogom olvasni egyszer, eddig 233 fejezetnél jár:

http://www.mangahere.com/manga/kuroko_no_basket/

Walkure Romanze: 5 fejezet, és nem érdekel a történet, csak hátha valakit mégis:

http://www.mangahere.com/manga/walkure_romanze_shoujo_kishi_monogatari/

Unbreakable Machine-Doll: ezzel szemeztem régebben, de nem tudom, végül is úgy döntöttem, nem nézem. 36 fejezetet találtam:

http://www.mangahere.com/manga/kikou_shoujo_wa_kizutsukanai/

Yowamushi Pedal: jááááj de nagyon szeretem ezt az animét :DDD Annyira lökött, de imádom! Úgyhogy tuti elolvasom a mangáját is, valószínűleg, mikor befejezik az animét, hogy ne legyen hiányom belőle. 69 fejezetnél jár:

http://www.mangahere.com/manga/yowamushi_pedal/

Non Non Biyori: nem is tudom, ezt csak akkor nézem meg, ha jókat hallok róla. Különben nem fogott meg a történet. 17 fejezet (meg két feledik):

http://www.mangahere.com/manga/non_non_biyori/

Arpeggio of Blue Steel: ugyancsak akkor nézem meg / olvasom el, ha jó lesz. Mindenesetre itt az eddigi 48 fejezete:

http://www.mangahere.com/manga/aoki_hagane_no_arpeggio/

Tokyo Ravens: nos, ezt nézni szándékoztam, és bár az első része nem fogott meg annyira mint mondjuk a trailer, azért adok neki még egy esélyt. 18 fejezete van eddig:

http://www.mangahere.com/manga/tokyo_ravens/

Kyousougiga: az egyetlen olyan anime, amit úgy is megnézek, hogy előtte be kell pótolnom pár részt, ami régebben kijött. Azok után majd eldöntöm, hogy érdekel-e, de nagy valószínűséggel érdekelni fog. 4 fejezet:

http://www.mangahere.com/manga/kyousougiga/

És végül az általam oly nagyon várt Pupa: azt írták, októberben jelenik meg, hát már lassan ideje lesz… Nagyon kíváncsi vagyok rá, bár kicsit beteg a sztori, és nem nagyon bírom a horrort, de azért na, a kíváncsiság nagy úr. Majd ha sokáig várat magára az anime, belepislantok a manga első 8 fejezetébe:

http://www.mangahere.com/manga/pupa/

Hát, ennyi lenne hölgyeim és uraim a listám, a teljesség igénye nélkül. Még egyszer mondom, mindezt csak azért követtem el, mert én ilyen vagyok. Imádok infókat gyűjteni, rendszerezni, szervezni, tervezni. (: A viszont látásra!

U.i.: szívesen fogadok bárminemű információt/ajánlást arra vonatkozóan, hogy mit lenne érdemes mégis néznem azok közül, amelyiket nem akarom.

Nagyszerűen legyőztem a bennem munkálkodó gonosz erőket, amik arra akartak rávenni, hogy kezdjek egy ÚJ blogot (azaz kb a 15.-et). Ehelyett inkább folytatom ezt.

Mostanában kezdődött el az őszi szezon. Pont egy éve kezdtem el a szezonos animéket nézni, azaz ez már az 5. szezon, amit figyelemmel követek. A tendencia pedig azt mutatja, hogy egyre több és több szezonos animébe kezdek bele… Csak tudnám, miért vagyok ilyen elnéző az újakkal szemben. Ha egy régebbi műről lenne szó, sokkal kritikusabban nézném, hogy látni akarom-e vagy sem. Itt meg, ha már egy kicsit is érdekel (magyarul nem kaparom a falat miközben nézem) már el is kezdem. Na mindegy, a női lélek kifürkészhetetlen… Mindezek mellett egy újítást vezettem be animézős szokásaim közé: angol felirattal nézek animét. Mindezt csakis azért, mert magától nem lesz meg az angol nyelvvizsgám, és akkor már a kellemest a hasznossal. (:

Akkor jöjjön egy rövid áttekintő az őszi szezonból (itt csakis azok lesznek említve, amiket nézek/nézni akarok/esetleg dobtam, mert nem tetszett).

Diabolik Lovers:

Ez kérem szépen a szezon férfihárem-animéje. Szinte minden szezonban van egy ilyen, néha nagyon szar, néha kevésbé szar, de hogy ebből a témából még kiemelkedőt nem alkottak, az is biztos (ha mégis, akkor kérem, jelezzétek, mert ki vagyok éhezve egy normálisabb ilyen jellegű animére). Gondoljunk csak a téli szezon Amseia-jára vagy a nyári szezon Brothers Conflict-jára. Mindkettőben rühelltem a csajt a végére. A Borthers Conflictban konkrétan eldöntöttem, hogy az lenne a happy end, ha senkinek nem kéne elviselnie a csajt hátralevő életére. És bejött!!! :D Nos, mindezekkel szemben a Diabolik Lovers az elviselhető kategóriába tartozik. Ez kérem nem csupán fordított hárem, hanem fordított VÁMPÍR hárem. De hálisten nem az Alkonyat-fajta vegetáriánus vámpírokról szól. Itt kérem szépen adott egy szerencsétlen szöszi lány, Yui-chan, akinek hat vámpírtestvérrel kell együtt élnie. Persze szívtipró mind (legalábbis a nagy többség), de azért mégse viseli el az ember lánya szó nélkül, hogy naponta kétszer megcsapolják. Menekülni esélye sincs, a vámpír-bratyók mindenhol ott vannak, és saját bejáratú vér-tárolónak használják, akibe bármikor belemélyeszthetik az amúgy igencsak hegyes fogaikat. Azt hittem, majd szép sorban mindegyikük beleszeret, de az eddigi 5 rész alatt inkább tárgyként tekintettek Yui-chanra. Persze van itt sötét titok is, avagy miért kellett a lánynak ideköltöznie a vámpírokhoz? Az anime, ha jól tudom, visual novelből készült, aminek az openingje igencsak megtetszett, sajnáltam is, hogy az anime openingje más lett, de végül is, az is megszokható, és minél többször hallom, annál jobban megszeretem. Még egy érdekesség:  csupán 15 percesek a részek. Az egyetlen amit, vagyis akit nem bírok, az Kanato, a teddy-macit szorongató pszichopata fiúcska, aki Kaji Yuki hangján szólal meg. Na, most képzeljétek el, ahogy Eren pszichopata szövege pl. „Megölöm az össze óriást!!!”(Attack on Titan) meg Wataru nyafogása pl. „Oneeeee-chaaan!!”(Brothers Conflict) váltogatja egymást… Uhh. xD

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=YUH-gQ6-BaI (csak a zene miatt, ami nagyon üt szerintem)

Coppelion:

Gyönyörű hátterek és csapnivaló karakterrajzolás jellemzi a művet. A néhol megtévesztően fényes és vibráló háttér (amire azt hiszi az ember lánya, hogy visszaemlékezésről van szó, holott nem) plusz a vastag kontúrok még csak elmennek, de ami a legjobban zavar, az a karakterek mozgása. Az első pár percben pl. kifejezetten viccesen jártak a lányok. A történetről annyit tudunk, hogy egy atomkatasztrófa után három lány mindenféle védőfelszerelés nélkül képes a sugárzástól veszélyeztetett területen túlélőket keresni. A parancsokat egy helikopterből kapják, és a dolguk kizárólag a túlélők felkutatása. Persze, ha ott szenved előtted valaki, nem biztos, hogy képes vagy tétlenül várni a helikopter megérkezésére. Ezen kívül felmerül még az „emberek vagyunk-e egyáltalán?” kérdéskör, amire a maguk módján próbálnak meg válaszolni. Ők a Coppelionok.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=fm_IflUKc7U

Kyoukai no Kanata:

A KyoAni újabb műve (az előző szezonban a Free!-t eszméletlen jól megcsinálták szerintem), a grafika ugyanolyan jó lett, mint az eddigi animéinél, és első látásra a történet is megfogott. A történet egy fiúval és egy lánnyal kezdődik. Egy lánnyal, aki épp a suli épületéről készül (látszólag) levetni magát, és egy fiúval, aki valamiért nem képes elsiklani a dolgok felett, holott bármikor máskor csak hagyta volna a történéseket maguktól megtörténni. Most viszont felsiet a lányhoz, és kéri, ne ugorjon, hiszen egy lánynak, akinek ennyire jól áll a szemüveg, élni kellene, meg különben is, tetszik neki az a szemüveg. A lány erre hátra néz értetlenül, aztán fogja magát, és egy fegyverrel hasba szúrja a fiút, aki erre csak fájdalmasan felnéz: „nem tudnál valamit kezdeni ezzel az izével? Csak mert rendkívül kényelmetlen…” Ba-dum-tsss! Akihito, főszereplő fiúnk félig ember-félig yomu, és halhatatlan. Mirai Kuriyama, a lány egy klán tagja, akiket a többi yomu-vadász klán nem szeret, mivel ők a vérükből tudnak fegyvert alkotni. De Kuriyama-san gyakorolni akar, és ehhez a legjobb alany Akihito, akit akárhányszor megölhet, nem hal bele. Viszont a fiúnak nem fűlik ehhez a foga, hiszen azért fájdalmat mégiscsak érez. Mindemellé, szegény Kuriyama-san tiszta szerencsétlen. :D Annyiszor esik-kel, hogy az már nekem fáj… Hogy mi lesz kettejükkel később, az majd kiderül (számomra is, hiszem még csak az első részt láttam).

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=BnfeVrAAS2k

Nagi no Asukara:

Íme egy anime, ahol nem csak a hátterek elképesztően gyönyörűek, hanem a karakterek is jól meg vannak rajzolva. A történet egy víz alatti városban veszi kezdetét, ahol a helyi iskola diákjai épp készülnek felmenni a felszínre, mert az iskolájuk bezárt. Már az első részben kapunk egy gyönyörű szerelmi háromszöget (legalábbis egy kibontakozó konfliktust), ahol két fiúcska küzd a sírós-nyafogós lány kegyeiért. Összességében szerintem szerethetők a karakterek, bár már megvan, melyik fiúnak szurkolok, és naná, hogy nem a főszereplő az, hanem a rejtélyes másik. :D Aztán majd meglátjuk, a csajszi kit választ.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=dyHTarWe3gI

Outbreak Company:

Na most nem tudom tovább tettetni hogy értem is, amit nézek, ugyanis itt befuccsolt az angoltudásom. xD De lusta voltam kikeresni a szavakat, amiket nem értettem. Szóval nagy vonalakban: van egy fiú, aki nagyon durván otaku, és jelentkezik egy céghez, ahová fel is veszik, majd hirtelen egy fantasy világban találja magát, és a főnök el is mondja, hogy ez lesz a munkája. Hogy pontosan mit is kell itt csinálnia, az még számomra is rejtély (attól tartok, hogy ennek ki kellett volna derülnie, csak hát én nem értettem meg…) De majd úgyis kiderül, ha továbbnézem. (: Annyi biztos, hogy ebben a világban sok különleges lény él, elfek, sárkányok, és még ki tudja, milyen természetfeletti lények.

trailer: https://www.youtube.com/watch?v=NRp9V0wJP70

Na jó, elsőre ennyi, még lesz egy rakat, csak 1. túl hosszú lenne a bejegyzés, 2. elfáradtam mára. See you next time!

Akartál már valaha tiszta lappal egy új életet kezdeni? Elfeledni a múltad, hogy egy teljesen új, jobb, szebb, kedvesebb ember legyél. (Én minden második nap ezt érzem… ) Eldöntöd, hogy fogyókúrába kezdesz (mert melyik nő nem gondolt még ebbe bele), akarom mondani, életmódot váltasz. Mostantól kedvesebb leszel embertársaidhoz. Keményebben fogsz tanulni. Leteszed a cigit. Elfelejted, hogy te vagy a Sötét Láng Mester. Várjunk csak, ez meg mi? xD Történetünk főszereplője éppen erre készül. Szegény ugyanis chuunibyouban, azaz nyolcadikos szindrómában szenvedett. Nem halálos betegség ez, kérem szépen. Egy chuunibyou más. Különleges. Lát olyan dolgokat, amiket más nem. Küldetése van, és szentül hiszi, hogy normális. :D De leginkább csak a hatalmas képzelőerejével kompenzálja azt, hogy nem akar a valóság szürke kegyetlenségének utat engedni. (Milyen költői megfogalmazás.) Togashi Yuuta épp új életét tervezgeti, hiszen eljött a gimnázium első napja, azonban gondolatainak két aprócska, levegőben lógó láb parancsol megálljt. (Oké, abbahagyom a kusza megfogalmazást.. xD ) Szóval lesegíti szedni Rikkát, aki egy emelettel fentebbről jött, és az Yuuta erkélyére akart lemászni. Majd ezek után közli Yuutával, hogy tudja, hogy kicsoda ő valójában (ugye a Sötét Láng Mester), és szegény fiúnak utána nem hagy nyugtot. Mi lesz így főhősünkkel? Hogyan képes kínos múltjától szabadulni ezek után? Kiderül, ha megnézitek az animét. ^^

Ezek után a véleményem:

Az elején még azt hittem, bohóckodás lesz itt végig. Mondjuk tényleg vicces volt nézni, ahogy Rikka a nővérével harcol, esernyő vs. merőkanál… :D Megdöbbentő, mekkora fantáziája van néhány embernek. Aztán a végére rájöttem, hogy tényleg sokkal könnyebb lenne az élet nehéz pillanatait egy fantáziavilágban átvészelni. Én leginkább úgy vagyok ezzel, hogy ha az emberrel valami rossz dolog történik, csak az segít, ha megpróbál hinni. Akármiben. Mint pl. Rikka a Láthatatlan Horizontban. Én abban akarok hinni, hogy minden okkal történik, és lehet, hogy nem látom előre, mi ez az ok, de később majd rá fogok jönni. Örömmel jelentem, ez eddig mindig bejött. :) Utólag mindenről kiderült, hogy nem volt értelmetlen. Szóval ez a chuunibyou dolog nem is akkora hülyeség. Mondjuk azért a szemkötő túlzás, csodálkozom, hogyan nem ment még tönkre Rikka szeme. :D Aranyos volt a végefelé Yuuta meg Rikka szerelme, de túlságosan nem nyűgözött le, a Hentai Oujiban például sokkal jobban átjöttek az érzelmek. Kifejezetten tetszett Ál Mori Summer karaktere, valamiért megnyugodtam, mikor megtudtam, hogy csak a könyvére pályázik, nem Yuutára. :D Deko-chan meg az fura beszédstílusával együtt egyszerűen fenomenális. :D Mégis hogy bírja el azokat a súlyokat a haján?? XD Aztán ott van álomszuszék kisasszony, meg kopasz hercegecske, nagyon szurkolok nekik. :) Iiiiigen, mert lesz második évad. ^^ Már nagyon várom. :)

Ja, és el ne felejtsem: az opening és az ending is nagyon bejövős.

Mit tennél, ha 16 évesen megtudnád, nem lehet gyereked? Gondolom, erre a hírre mindenki letörne, legalább egy kicsit, hiszen azért 16 évesen még nem ez a legfőbb baja az embernek. Meg különben is, ott van még az örökbefogadás. Na igen, de mi lenne, ha ezután egy gyerek sem születne? Na, ott már nagyobb gondok lennének. Jessie Lamb ebbe a helyzetbe kerül. Egy vírus szabadul el az egész világon, amitől mindenki megfertőződik, de csak a terhes nők halnak bele. Még 80-90 év, és teljesen kihal az emberiség. Hogy miért történik ez? Terroristák támadása, vagy az emberek hibájából történt, akik nem vigyáztak eléggé egyetlen otthonunkra, a Földre? Hát, ezt sajnos nem tudjuk meg. Azt viszont annál inkább, hogy ez az egész helyzet milyen hatással van egy tinilány gondolkodására és döntéseire.

Ennyit azoknak, akik nem akarják lelőni a poénokat a könyv olvasása előtt. Innentől erős SPOILER, szóval csak az olvassa, aki már a könyvön is túlvan.

Én az a fajta lány vagyok, aki igenis a borítóról ítél – legtöbb esetben. Most is így történt, de egy ilyen gyönyörű borítónak ki tudna ellenállni? Az már csak hab a tortán, hogy a történet is tetszett. Már a borító hátulján lévő szövegből sejteni lehet, hogy a lány halálával akarja jobbá tenni a világot, de azt nem tudtam, ezt milyen formában tervezi megtenni. Igazából egy kicsit nagyobb szabású akcióra számítottam, hogy majd kiderül, ő az a VALAKI, aki egyedül képes megmenteni az egész emberiség sorsát. Ennek ellenére, csak egy átlagos ember, aki a saját történetének főhősnője. Az emberiség számára talán nem nagy lépés az ő döntése (bár azt nem tudjuk meg, hány embert sarkallt vele ugyanilyen tettre), de a saját életében, és szülei számára ez igenis nagy dolognak számít. Milyen lehet odaadni az életed a megszületendő gyermekedért? Azért, hogy ő élni tudjon, élni egy olyan világban, ami kevésbé szörnyű a mostaninál. Erre a döntésre születni kell, úgy gondolom. Én nem hiszem, hogy képes lennék rá. Bár tényleg, milyen lehet a halál? Egy álom nélküli alvás. Végülis a születésünk előtti időre sem emlékezünk, ahogy azt a könyvben is említették.

Kicsit úgy éreztem, mint a 13 okom volt-nál. Miért kell ennyit drámázni? Ott a csaj simán sulit válthatott volna, itt meg csak várni kellett volna, míg rátalálnak a tudósok az ellenszerre. 80 évük van rá könyörgöm. Biztosan sikerült volna, addig meg egy generáció hiányzik, hát ez van. Mindenesetre nem sok könyvön gondolkodtam ennyit, mint ezen. Sok problémát felvet, amin jó néha elmerengeni.

Mindenképpen ajánlom azoknak, akik kíváncsiak egy lány belső vívódására, egy világra, amelyben a terhesség a legszörnyűbb halált okozza. Itt nem azon van a lényeg, hogyan fejeződik be a történet, hanem azon, miképpen jut el Jessie a döntéséig.

Ezúttal Becca Fitzpatrick egyik könyvéről, a Crescendo-ról fogok írni, ami a Csitt, csitt folytatása.

A sztoriról röviden annak, aki nem ismerné (itt nagyrészt az első kötetről írok). A főszereplő egy Nora Gray nevű lány, aki Vee-vel, a legjobb barátnőjével éli nem túl izgalmas, hétköznapi életét. Egy bizonyos bioszórán kezdődik el az események áradata, ahol a tanár megcserélve az ülésrendet, egészen új párokat alkot, így Nora összekerül a csoport legrejtélyesebb tagjával, az észbontóan szexi, de valamiért ijesztő Folttal. Az új párok első feladata egymásról minél több infót gyűjteni, de sajnos Folt nem túl együttműködő. Mivel Nora túl becsületes ahhoz, hogy inkább magától kitaláljon egy életrajzot Foltról (na meg a tanártól is fél, hogy rájön a csalásra), elmegy a Folt által megadott helyre, a Delphic-be, ahol megpróbál a fiúból minél több infót kiszedni. Így veszi kezdetét a két fiatal ismeretsége, ami korántsem lesz olyan egyszerű és problémamentes, mint gondolnánk. Lesz itt szó egy rakat sötét múltról, természetfeletti lényekről, barátságról, szerelemről, és egy idegbeteg, hisztérikus pszichológusnőről… Ahogy olvasod a sztorit, egyre jobban érthetetlenné válik az egész, eközben viszont magával ragad, és nem bírod letenni a könyvet. Majd mikor már úgy érzed, az egész egy nagy összevisszaság, és gondolkodsz, ki kinek a kije, ki mit hol miért csinált, megvilágosodik előtted az egész kép. Lebilincselő. Magával ragadó. Ezek a szavak jellemzik legjobban a könyvet.

Remek. Miután elolvasta az ember lánya/fia az első könyvet egyszer, aztán elolvasta még egyszer, mert annyira jó, a kezébe veszi a másodikat is. Kissé félve, hátha az nem ad ilyen élményt. Örömmel értesítek mindenkit, hogy a Cerscendo nem esett a második kötetek szindrómájába, amikor az író még egy bőrt le akar rántani a sztoriról, csak épp nem jön össze neki. Nem, ez a könyv hozza a Csitt, csitt színvonalát, sőt, talán még érdekesebb, izgalmasabb lesz a végén, mint az első könyv. Itt aztán semmi és senki nem az, aminek látszik. Tény, hogy szerintem egy kicsit később indult be itt a sztori, de nem annyival, hogy az elvenne az élvezhetőségéből. Inkább nevezném vihar előtti csendnek.

A legdühítőbb az egészben, hogy kérdéssel zár a könyv. Igen, nem csalás, nem ámítás, egy párbeszéd kellős közepén van megszakítva a történet, és egy kérdőmondat hangzik el utoljára. Ki tudná ennél jobban bebiztosítani magának, hogy a harmadik kötetét is megvegyék??....  Köszönjük Becca, gondolom a rajongók majd megvesztek annak idején, mikor a könyv kijött, de a harmadik még sehol nem volt.:) Nekem már nem kell sokat várnom a harmadik kötetre. (És most abba a hibába estem, hogy elolvastam a harmadik kötet ismertetőjét, ahonnan kiderül, hogy Nora nem fog emlékezni semmire az eddig történtekből…. Hogy ebből mi lesz?!)

Előre leszögezem, hogy utálom ezt a fajta átírást, de a könyvben így használják, én meg épp eléggé energiatakarékos vagyok ahhoz, hogy most megnézzem az összes nevet egyenként Hepburn-féle átírással.  Aki olvasta a művet, az valószínűleg már úgyis hozzászokott ehhez (vagy ha nem, akkor biztos rengeteget küzdött a nevek ilyenfajta olvasatával), aki pedig olvasni szeretné, annak ajánlom, hogy szép-nem szép, szokjon hozzá. Mert szegény főszereplő srác (Nanahara Shuya, avagy Súja) nevét eléggé sokszor fogja „Súja”-ként olvasni.

Takami Kósun hatalmasat alkotott 1999-ben. Megírt egy olyan művet, ami persze nem minden momentumában eredeti (gondoljunk csak a Legyek urára), de mindenképpen több, későbbi regény alapjául szolgált (legismertebb ezek közül az Éhezők viadala). Leírta az emberek kegyetlenségének egy új szintjét, ahol az állam tétlenül nézi, sőt, élvezi a gyerekek egymás általi legyilkolását. Erre persze reális magyarázatot nem ad, ha jól emlékszem, a Program mögötti ürügy „katonai gyakorlatként” volt megadva talán. Aha persze, ahol 42 emberből csak egy éli túl. Hogy mi ebben a logika? Hát, az nincs.

Az alaptörténet egyszerű: egy csoport 15-16 éves gyerek utazik az osztálykirándulás helyszínére, a buszon kellemes a hangulat, sütik kínálgatása és bimbózó szerelmek mindenütt, plusz az alapzaj, amit 42 ember tud adni. De sajnos nem sokáig tart a jókedv, a nép hirtelen elálmosodik, és nem, nem ugrottunk hirtelen a hazaútra, ahol már mindenki kidőlt, és alszik, csak annyi az egész, hogy altatógázt nyomtak a buszba. Az osztály egy teremben ébred (odacipelték őket??), ami nem a sajátjuk, és egy felnőtt áll az osztály előtt, aki nem az osztályfőnökük. Miután lecsendesült a suttogás, hogy „mégis hol lehetünk?”,  Takamocsi Kinpacu lesz szíves bemutatkozni új osztályfőnökükként, valamint közli velük halálnyugodt pofával, hogy idén részt vesznek a Programban. Ezután gondolom el tudjátok képzelni a sztorit, elmagyarázzák a szabályokat, kiosztják a csomagokat, amik különféle fegyvereket rejtenek, és kezdődhet a játék, amit a volt kémiatanárom is szokott játszatni év végén a jobbik jegyért a tanulókkal: „Csak egy maradhat.” (Hozzá kell tennem, hogy ez a kémiatanárom aztán idő közben megváltoztatta a játék nevét „Terminátor”-ra, ahol senki nem kapja meg a jobb jegyet, mert csak a tanár úr marad… xD ) A tanulók hullanak, mint a legyek, van, aki könnyebben belemegy a játékba, van, akit seggbe kell lőni (majdnem szó szerint) hogy ráeszméljen: itt bizony senkiben sem szabad olyan könnyen megbízni. Most gondolkodj el, te mit tennél ebben a helyzetben. Persze, van egy, vagy akár több barátod (akár legjobb barátod) az osztályban, akiben feltétel nélkül megbízol. Majd vele összeállsz, és szépen megmenekültök. De tényleg bízhatsz benne? Ismered minden gondolatát? Biztos vagy benne, hogy a lelke mélyén nem fél, nem retteg, hogy megölik, és ezért inkább ő kezd el gyilkolni? És vagy annyira eszes, hogy kitalálj egy szökési tervet, amivel ki tudsz játszani egy egész államot? Vagy inkább belemész a játékba és megölsz mindenkit? Én személy szerint rengeteget gondolkodtam ezen, miután elolvastam a művet. Persze az esetek 99%-ában az volt a válaszom, hogy ilyen úgysem történik meg velem. 0,9%-ban teljesen biztos vagyok abban, hogy lelkileg nem bírnám ezt az egészet, hiszen most sem vagyok teljesen ép (megmondták a hangok :DD ), de legalábbis nem bírnék SENKIBEN sem megbízni, bármennyire is rossz ezt leírni. De ölni még annyira sem lennék képes. Így hát valószínűleg öngyilkos lennék. Leugranék valahonnan magasról, mert úgy hallottam, hogy aközben az ember elájul, és nem érzi a becsapódást. Legalábbis ott ezzel győzködném magam. Aztán marad az a 0,1%, amikor az ajtón sem jutnék ki, és már megölnének. :DD Azért ennyire csak nem vagyok szerencsétlen, bár ki tudja…  Én mindig is azt vallottam, hogy mindenre fel kell készülni gondolatban. (Tényleg, a napokban írnom kéne egy végrendeletet is, hiszen bármi megtörténhet.. XD) Meg amúgy is, jobb félni, mint megijedni. Szóval miután ezen elgondolkodtatok, képzeljétek magatok a főhős helyébe, aki meg akarja védeni a legjobb barátja szerelmét, társulni akar az egyik barátjával az osztályból, és megszökni annyi emberrel, ahány csak lehetséges. Elég naiv, nem? Mindezt úgy, hogy a Programnak csak egy győztese lehet. Aki kíváncsi, mi történik Sújával, és a többi osztálytársával, az olvassa el a könyvet. Mondanám, hogy mindenkinek ajánlom, de nem lenne igaz. Bár a hangsúly nem a vérengzésen van, azért aki túl nagy képzelőerővel bír, és nem viseli el a „kikaparta a szemét” és „egy balta állt ki a fejéből, aminek következtében a feje két fele kicsit elcsúszott egymás mellett” kaliberű dolgokat, annak talán nem ez lesz a megfelelő választás. Akit viszont ez nem zavar, vagy el tud tőle vonatkoztatni, annak mindenképpen el kell egyszer olvasnia, mert alapjaiban változtatja meg az emberi kapcsolatokról való elképzelést. Egy kicsit hátborzongató, egy kicsit kiábrándító, de minden szava igaz, és ezt azért nehéz beismerni, mert mi is tudjuk valahogy nagyon mélyen.

Nos, ennyi lett volna azoknak, akik még nem olvasták. A következő részben inkább a személyes véleményemet írom le a műről, többször is utalok a cselekményre, szóval aki nem akarja lelőni magának a poént, az ne olvassa el.

Szerintem még senki nem írt olyan könyvet, amiben a szabályokat nem sikerült kijátszani. Akkor nem lenne értelme az egésznek, akkor nem buzdítana a határaink feszegetésére (persze csak ésszel, hiszen így fejlődünk). Így már előre tudni, legalábbis sejteni lehetett, hogy nem annyiból fog állni a könyv, hogy egyvalaki megnyeri a játékot. Az úgy túl snassz. Én persze voltam olyan hülye, és lelőttem magamnak a poént, az utolsó mondatot, miszerint „Életben maradt: 2 fő. Ők most is köztetek járnak.” De hiszem, hogy nem a cél a fontos, hanem az odáig elvezető út, úgyhogy ez csak még jobban buzdított a könyv elolvasására. Azt is tudja az ember, hogy nem nagyon vagy értelme megszeretni a szereplőket, mert nagy valószínűséggel kb. mind meg fog halni, de az író mégis elintézi, hogy ne tudd ne szeretni őket. Mindenkivel együttérzel, mindenki célját megérted, van, akit megszeretsz, a szívedbe zársz, hogy aztán három oldallal odébb fájó búcsút vegyél tőle. Senki nem jó, vagy rossz. Persze vannak emberek, akik senkit nem öltek meg, de az csak a körülményeken múlt. önvédelemből, vagy előre megfontolt szándékból, az itt mindegy. A könyv Kirijamát tüntette fel „főgonosznak”, legalábbis az osztály tagjai közül. (Most tegyük félre a tényt, hogy igazából az állam ellen kéne küzdeni, nem egymás ellen.) Én mégsem tudtam utálni. Rajta kívül álló okból nem képes érzelmekre, így azt tette, amit a legjobbnak talált, pénzérmével eldönteni, hogy belemegy-e a játékba. Mi lett volna, ha a pénzérme a másik oldalára esik? Na, abból egy egészen más könyv született volna. A másik, aki elég sokáig húzta, Szóma Micuko. Egy lány, akit megerőszakoltak, meggyaláztak, elvették tőle minden büszkeségét, és ezt nem a játék alatt, hanem jóval korábban. Ő már csak magára tud gondolni, nem érdekli más ember, hiszen aki ezt tette vele, az is csak saját magára, saját örömére gondolt. Szegény Kuninobut már jól elintézték a könyv elején, bár Noriko sem sokkal úszta meg. De értem én, hogy szükséges volt a halála, hiszen ez adta meg a kezdő lökést Sújának. Miatta akarta megvédeni Norikot, hogy aztán beleszerethessen, de erről megint később. Jositoki szvsz úgysem húzhatta volna sokáig, eléggé nyominak képzeltem el. Aztán ott van még Kavada, jó kis tervet eszelt ki a szökésre, bár nem tudom, én meg tudtam volna-e bízni benne. (Bocsánat, ez az utóbbi fél mondat nyelvtanilag valahogy sehogy sem jön össze…) Akin leesett az állam, az Mimura Sindzsi. Én ott komolyan beleszerettem abba a gyerekbe. Hogy miket csinált ez mindenféle telefonokkal meg laptopokkal… Aztán mikor nem sikerült az első terve, kitalált egy másodikat. Egy ilyen helyzetben egyetlen működő szökési tervet is rohadt nehéz lehet kitalálni, nemhogy mindjárt kettőt… De neki ment. Mindezt úgy, hogy a másik nyomi barátjára vigyázott. Persze ő is segített neki a második tervnél, de ha belegondolunk, ha a nyomi nem lett volna, Sindzsi senkinek nem mondja el hangosan a tervét, és simán megszökik, sőt, azt hiszem, akkor a többiek is megszökhettek volna. Az egyetlen, ami tetszett Mimura haverjában, ahogy a lányról beszélt, akit szeretett. Hogy nem csak úgy mondta, hogy szép volt, különböző élethelyzetekben. Amikor ezt vagy azt csinált, akkor szép volt. Ilyent még sosem hallottam, és ez a gondolkodás nagyon megtetszett. Nagyon sajnáltam amúgy, hogy Mimura meghalt, valahogy kezdtem én is úgy gondolni rá, hogy ő még akkor sem hal meg, ha megölik. De ő is emberből volt sajnos, ő is csak egy 15 éves srác, aki még nem tapasztalta meg a szerelmet. A leghülyébb két ember a könyvben Jukiko és Jumiko volt. Akik kiálltak és hangosbemondóval üzenték, hogy „Itt vagyunk, öljetek meg!” Nem szabadott volna ennyire megbízni az emberekben. Jól gondolta az egyikük, hogy mindenki fél, de nem gondolta tovább, hogy ez mit hozhat ki belőlük. (Az a kiscsaj meg, aki az egyikük gyerekkori barátja volt, aki sulit váltott egy meggyanúsítás miatt, biztos nem érvényesült az életben… Engem is zsaroltak, és gyanúsítottak már meg kiskoromban, az egyik csaj behívta rám az anyját, aki ordított velem, hogy a lánya minden nap sírva megy haza miattam, miközben kb. fordított volt a helyzet, és mégsem mentem el csak emiatt. Ráadásul a könyvben a kislánytól még bocsánatot is kértek. Oké, hogy a legjobb barátnője gyanúsította meg, de az ilyennek inkább szorosabbá kéne tenni egy kapcsolatot. ) Aztán ott volt az osztály párja, akik öngyilkosok lettek. Na, őket meg tudom érteni. Mondjuk nem kellett volna az első szellőtől megijedve máris ugrani, még simán beszélgethettek volna, de így is jó volt. A meleg srác sem csinálta amúgy rosszul az egészet, igazából az ő ötlete nagyon reális volt: követni Kirijamát, míg az végez mindenkivel, majd a végén „önvédelemből” megölni, és győzni. Ott hibázta el, hogy azt hitte, Kirijama nem vette őt észre. A toronyban lévő lányok csoportos gyilkolásán már kb. röhögtem, ennyire nem lehetnek idétlenek, hogy a tettes csajt senki nem gyanúsítja. Persze csak ő maradt életben, aztán mikor rájött, hogy az egész miatta történt, megölette magát. Volt még a srác, aki a szerelmét kereste nagyon sokáig, aki aztán megölte szegény gyereket. Hát nem tudom, ehhez nincs mit hozzáfűznöm. Szép gesztus volt a sráctól, a lány meg kis hülye, hogy nem vette észre előbb a srác érzéseit. Majdnem elfelejtettem a lányt, aki ennek a srácnak volt a barátja. Asszem ő kaparta ki egy osztálytársuk szemét. Na, az ő halálán könnyeztem egy kicsit. Pedig én hiszem, hogy nincs igazi fiú-lány barátság. Több ember most nem jut eszembe, de szerintem ők voltak a jelentősebbek. Nagyon örülök, hogy nem hangzott el egy „és ketten golyó általi halált haltak” mondat sem. Mindenkinek megvolt a maga története, még a legjelentéktelenebb szereplőknek is, így került az egész osztály közel az olvasóhoz. Hiszen mindenki a saját életének főszereplője.

Reálisnak érzem a befejezést, nem hiányzott egy olyan megoldás, ahol egy csoport 15 éves gyerek megváltoztatja egy állam berendezkedését. Ők nem tudtak ez ellen semmit tenni, csak tűrnek. Mert az igazi ellenség tényleg nem egy másik osztálytársuk volt, hanem az, aki mindezt kitalálta, és aki hagyta, hogy megvalósítsák. Most azt gondolom, hogy pedig senki nem csinált semmit. Mindenki úszott az árral. És épp ez volt a legnagyobb baj. Senki nem mert felszólalni.

Lehet, hogy most sokan furán néznek rám, de nekem nagyon hiányzott egy olyan rész, ahol egy szegény bekattant nyomi fiú megerőszakol egy lányt. Asszem Csiszatonak hívták azt a lányt, akivel ezt majdnem megtették, de aztán a sarkára állt és megölte a fiút. Persze kérdezhetitek, hogy akkor én most nő létemre kinek is szurkolok… :D De szerintem egy ilyen simán megtörténik ebben a helyzetben. Vagy csak én gondolom így? xD

Amit még levontam tanulságként: ha két ember élve kijut egy ilyen helyről, és ellenkező neműek, tuti, hogy összejönnek. Nem azért, mert annyira szeretnék a másikat, hanem mert annyi mindent átélnek, és már csak bennük tudnak megbízni. Egyszer olvastam, hogy ha párt keresel, akkor ne azt keresd, aki a másik feled lesz. Először légy egy egész, aztán keress egy másik egész embert, akivel együtt még jobb lehetsz. Hát, ők, akik innen kijutottak (gondoljunk akár Sújára és Norikora, akár Katnissre és Peetara az éhezők viadalából), inkább két lelkileg meggyötört ember, akinek nincs más a világon, csak a másik. Itt már szerintem nem az a szenvedélyes szerelem lobog, amikor rózsaszín köd van a szemed előtt és happy minden, hanem találsz egy társat, azt, aki a legjobban megért téged, mert ő is ugyanazt átélte, mint te. Én így látom.:)

Köszönöm a figyelmet, örülök, hogy végre kiírhattam magamból mindazt, ami eddig a lelkemet nyomta e könyv elolvasása után.

U.i.: érdemes a filmet megnézni? Nem szeretnék akkorát csalódni, mint az éhezők viadala filmváltozatában...

Igen, ez vagyok én. :D Három-négy poszt után megunom, amit csinálok, aztán belekezdek egy új blogba. De most itt folytatom, de más lesz, mint eddig volt, mert rájöttem, hogy annak semmi értelme. Nem is mutatja mindegyik képet, amit kiteszek, mert nem tudom, hogyan kell gépről feltölteni képet, csak azt a variációt ismerem, mikor az URL címét, vagy mifenét bemásolom... (Szóval ha valaki tudna segíteni, nagyon megköszönném. :D ) Az új alapötlet amúgy: miUTÁN végignézek/elolvasok valamit, leírom róla a véleményem, és elmondom, kinek ajánlanám. Annyira ennek sincs sok értelme, mert egy rakat ismertetőt írnak ugyanilyen blogokba, sokkal jobbakat, mint az enyém, a versenyszellem meg nincs meg bennem, hogy én legyek a legjobb (meg ez amúgy is szubjektív). De elkezdem. Aztán abbahagyom. Aztán folytatom a csapó 3-mal, egy új alapötlettel. Mert ez vagyok igazán ÉN. :) Aki elkezdi, abbahagyja, és újra elkezdi.

Na tessék, az első nyári szezonos animém. Jól kezdtem a szezont, ez a baromság nagyon bejövős. XD Azt hittem nem lesz nagy történet, de talán kerek egész is lehet belőle.

Uraharashop-ról fogom letölteni ezentúl, mert tetszik, ahogy fordítanak, főleg az, hogy a szereplők szövege más-más típusú betűvel van, így jobban áttekinthető, hogy ki mondja (főleg, ha sokan beszélnek egyszerre). Remélem a következő résznél már lesz szöveg az opening és ending alatt is, mert rohadt kíváncsi lennék, ott mit ökörködnek össze. Az opening szerintem nagyon király lett, általában csak először meghallgatom az opot, aztán később átpörgetek rajta, de ennél tuti nem így lesz. Imádom azt a táncot benne, meg mondjuk az endingben sem rossz. A telómra is biztos felkerül majd mindkét szám.

Az első rész kapásból egy zongora háttérzenével kezdett, ami engem már alapból meg tud fogni. Nyugis légkör, főszereplőnk elárulja, hogy ez a történet a könyvekről szól (meeeennyire király már, én is amolyan könyvmoly vagyok, szóval ez pluszpont). Majd egy laza váltással az üldögélő csajszi megkérdezi a kutyust: „Mondd, nem halnál meg egy kicsit?” Mindezt olyan halálnyugodtan, minta csak a vasárnapi újságot kérné, hogy hozza be. Látszólag a kutya úgy beszél, hogy nem mozog a szája. Azt hinné az ember, ez bizony lustaság a készítők részéről, de persze később választ kapunk erre a furcsa részletre. (Meg arra, hogy miért is olvas egy kutya, és hogyan tud kommunikálni az amúgy eléggé szadista csajjal.) Pörgős zene 1-alatt a csaj egy ollóval akarja kinyírni szegény kutyulit, de sajna nem sikerül neki. 1:20-nál megtudjuk főhősünk nevét: Harumi Kazuhito, meg azt, hogy ő eddig ember volt.

Opening:  https://www.youtube.com/watch?v=MK1TUxxwG0o Első fejezet: Minden kutyának eljön a maga ideje.

Az op után visszaugrunk az időben, és végre megtudjuk, mi a fészkes fene folyik itt. A főszereplő egy ultra-hiper-szuper könyvmoly, akinek még a szeme sem látszik ki a hajától, pedig biztos bishi lenne. Nos, éppen fut a könyvesboltba (háttérben egy tipikus aranyos, nyugi van-hatású zene), hogy vegyen magának egy új könyvet, és ezzel szerez magának egy pecsétet a pontgyűjtő kártyájára. Anyám, hogy ilyenek errefele miért nincsenek, tök jó lenne. :O Szép nyári idő van, ő pedig hazamegy a 101-es számú lakásába, ami fullosan van pakolva könyvekkel. Én is akarok ennyi könyvet. >< Elmeséli, hogy a szülei Okayamába költöztek, de ő inkább Tokióban maradt, mert vidéken később jelennek meg a könyvek (zongora és hegedű hallatszik, vidám kis dallamocska). Hogy eleget tegyen szülei elvárásának, egy erős gimibe ment. A kedvenc írója amúgy Akiyama Shinobu, akiről senki nem tud semmit, mindenki imádja a könyveit, de a legjobb sorozatának (Halálos bűnök) utolsó kötete: a Bujaság még nem jelent meg, Harumi pedig eldönti, hogy addig nem halhat meg, míg azt el nem olvassa. A fiú amúgy épp egy kávézóban üldögél, miközben épp befejezi a könyvet, amit olvas, majd észreveszi, hogy elhagyta a tárcáját. Nem sok ideje marad ezen tűnődni, hiszen részese lesz egy rablásnak (feszültségkeltő pittyegő magasabb hangok plusz mély zongorahang). Mialatt a rabló egy puskával hadonászik, legnagyobb szerencsétlenségére észreveszi Harumit, és felszólítja, hogy most azonnal álljanak fel. Többes szám? Nos, igen. Harumi észreveszi, hogy egy nő is van ott rajta kívül, aki semmi másra nem figyel, csak arra, amit ír. Így, mikor a rabló megfenyegeti a nőt, Harumi rávetődik a bűnözőre, de a dulakodásból ő jön ki rosszul, fejbelövik. Igen, meghal. Ami elég gázos, mert hiszen ő nem halhat meg, még nem olvasta el a Bujaság-ot. Ezért kap még egy esélyt élni. Ja, mellesleg a halál előtti állapot felháborítóan rózsaszín és csillogó (tipikus visszaemlékezős zene, magasabb hangokkal). Én nem így akarok meghalni. Mikor lepereg előttem az egész életem, inkább valami sötét moziszerű szobában ülnék. Lényeg a lényeg, Harumi rájön, hogy nem halt meg, de most kutya (nyugis zene2). Egy esős napon talált rá egy afro fazon, aki bevitte egy állatkereskedésbe (tv-ből egy popsztár lányocska dala szól). Főhősünk teljesen maga alatt van, már egy hete nem olvasott SEMMIT (a boltban lévő kiírásokon kívül) az afrofrizurás fazon pedig csak nem akarja az ugatásból megérteni, hogy ugyanmár jöjjön közelebb, hadd olvassa ő is azt a könyvet, amit épp a kezében tart. Szóval ez nem jön össze. Nagyon le van törve szegény, állandóan azon jár a feje, hogy könyvet akar olvasni, na meg persze Akiyama Shinobun (nyugis zene3, zongorával, hegedűvel). Erre aztán belép egy nő (akitől az összes állatka fél, amúgy rossz előérzet hatású zene), és meg akarja venni Harumit. Az afro közli vele, hogy sajnos ő nem eladó, de a nőnek az ollójával való hmm…. „bűvészkedése” meggyőzi (azaz megfélemlíti) a fickót (és Harumit is).

Otthon aztán összekötözi és fellógatja szegény főszereplőnket, és meg akarja ölni (meglepően nyugis zene4). Azt is megtudjuk, hogy képes olvasni a kutya gondolataiban, és már napok óta az ő vonyítását hallgatja, így jutott el az állatkereskedésbe (nyugis zene5). A nevét is elárulja (mily rendes…) Natsuno Kirihime. Főállású nő. Vicceske. 20 éves, méretei fentről lefelé: 92, 58, 85 (erotikus zene). Gyors beszélgetés: nem, nem hallja más állatok gondolatait (nyugis zene6), most pedig kutya, pusztulj! Ezután rövid versike, mennyire szeretné holtan látni, majd véletlen beszélgetés a rablásról, amikor is Harumi (a lassú felfogású) végre rájön, hogy Natsuno volt az, aki ott írogatott a kávézóban (rövid baljóslatú visszaemlékezős zene). Elmeséli a nőnek a sztoriját, és hozzáteszi, hogy úgysem hisz neki. Fordulópont Natsuno viselkedésében: szó nélkül elmegy. Szegény kutya meg továbbra is összekötözve lóg. Natsuno egy kis zuhanyzás után fekete fehérneműben pózol drága Harumink előtt, akit ez egy cseppet sem hat meg, mivel ő csak erotikus szövegekre gerjed (nyugis zene7). Sőt, azt is hozzáteszi, milyen kis lapos itt valaki. Ezaz, még egy főszereplő, aki nem tudja, mikor kell befogni, vagyis hát a gondolatait korlátozni. Erre Natsuno hirtelen felindulásból levágja (és egyben kiszabadítja) szegény főszereplőnket, majd lazán megkérdezi: „És, nincs valami, amire szükséged lenne?” (rossz előérzet hatású zongorás dallam) A válasz persze könyv. Kap is, naaaagyon sok könyvet („valami épp történik”-zene). Natsunonak mintha egy egész könyvtára lenne. Igazi könyvmolyparadicsom. Harumi meg is jegyzi, hogy mekkora királyság már, megvan itt Akiyama Shinobu összes könyve. Hoppá a fordulat: Natsuno = Akiyama Shinobu, mintha a kedves néző nem tudta volna már eddig is. Az ítélet: Azonnal folytatni a Bujaságot!!!  

Ugrás vissza a jelenbe, Harumi fellógatva, Natsuno épp alkot (nyugis zene8). Amúgy a nő meglepően jól főz, és még küzdősportot is tanul. Elmondása szerint azért jártas ennyi mindenben, hogy jó könyvet tudjon írni. A szép eszmék után Haruminak persze sikerül megint megjegyeznie, mennyire lapos a nő, mire kap egy szép kis csupasz foltot a fején. Épp bánatosan fekszik a földön, miközben a tv-ben meglátja saját esetét, mármint, hogy megölték. A bűnöző (Nakahara Toji, 35) épp szökésben van. A helyszíni közvetítés közben Harumi elgondolkodik a Sumiya bérházbeli 101-es lakásáról, majd eszébe jut, hogy aznap elhagyta a tárcáját, amiben bent volt a lakáskulcsa és a pontgyűjtő kártyája is (ami nem hiszem, hogy kellene neki most, kutya formában, amúgy popsztár zene). Natsuno megsajnálja, és egy telefonhívást intéz, hogy megtalálja az elveszett tárcát, de valami rejtélyes okból kifolyólag a 102-es lakást mondják neki a 101-es helyett. Másnap (miután megtudtuk mennyire hiper-szuper gazdag a mi kis írónőnk) felkerekednek, hogy meglátogassák Harumi lakását (rossz előérzet hatású zene3). Ééééés ending.

https://www.youtube.com/watch?v=3FOdiT1yiN8 Az a csaj énekel benne, ami az animében lévő összes tévéből hallatszik állandóan. Kíváncsi leszek, mi lesz a kis popsztárlány szerepe.

Az előzetes szövege egy az egyben a múlt esti kebab vacsiról és a sok cuccról szól, amit Natsuno vett magának, tök feleslegesen, csak mert ő ennyire gazdag. A képek viszont érdekesebbek, ahogy látom, feltűnik a kis popsztár, és a szökésben lévő rabló is megjelenik. Második fejezet: Addig üsd a kutyát, amíg meleg.

Ennyi lett volna az első rész, és ha néha úgy is tűnt, hogy kritizálom, igazából nagyon tetszett. Engem nem érdekel, ha néha tudom előre, mi fog történni, mert ahogy az irodalomtanárom is megmondta, „néha jó, ha a bennünk lévő forgatókönyvek alapján történnek a dolgok”. A rajzolása nekem nagyon tetszett, szerintem méltó egy 2013-as darabhoz. A zenéket általában nyugisnak írtam, de ha egyszer tényleg azok. Kicsit mintha jazz-beütésűek lettek volna. Na, majd jövök a második résszel, addig pá!