Na tessék, az első nyári szezonos animém. Jól kezdtem a szezont, ez a baromság nagyon bejövős. XD Azt hittem nem lesz nagy történet, de talán kerek egész is lehet belőle.
Uraharashop-ról fogom letölteni ezentúl, mert tetszik, ahogy fordítanak, főleg az, hogy a szereplők szövege más-más típusú betűvel van, így jobban áttekinthető, hogy ki mondja (főleg, ha sokan beszélnek egyszerre). Remélem a következő résznél már lesz szöveg az opening és ending alatt is, mert rohadt kíváncsi lennék, ott mit ökörködnek össze. Az opening szerintem nagyon király lett, általában csak először meghallgatom az opot, aztán később átpörgetek rajta, de ennél tuti nem így lesz. Imádom azt a táncot benne, meg mondjuk az endingben sem rossz. A telómra is biztos felkerül majd mindkét szám.
Az első rész kapásból egy zongora háttérzenével kezdett, ami engem már alapból meg tud fogni. Nyugis légkör, főszereplőnk elárulja, hogy ez a történet a könyvekről szól (meeeennyire király már, én is amolyan könyvmoly vagyok, szóval ez pluszpont). Majd egy laza váltással az üldögélő csajszi megkérdezi a kutyust: „Mondd, nem halnál meg egy kicsit?” Mindezt olyan halálnyugodtan, minta csak a vasárnapi újságot kérné, hogy hozza be. Látszólag a kutya úgy beszél, hogy nem mozog a szája. Azt hinné az ember, ez bizony lustaság a készítők részéről, de persze később választ kapunk erre a furcsa részletre. (Meg arra, hogy miért is olvas egy kutya, és hogyan tud kommunikálni az amúgy eléggé szadista csajjal.) Pörgős zene 1-alatt a csaj egy ollóval akarja kinyírni szegény kutyulit, de sajna nem sikerül neki. 1:20-nál megtudjuk főhősünk nevét: Harumi Kazuhito, meg azt, hogy ő eddig ember volt.
Opening: https://www.youtube.com/watch?v=MK1TUxxwG0o Első fejezet: Minden kutyának eljön a maga ideje.
Az op után visszaugrunk az időben, és végre megtudjuk, mi a fészkes fene folyik itt. A főszereplő egy ultra-hiper-szuper könyvmoly, akinek még a szeme sem látszik ki a hajától, pedig biztos bishi lenne. Nos, éppen fut a könyvesboltba (háttérben egy tipikus aranyos, nyugi van-hatású zene), hogy vegyen magának egy új könyvet, és ezzel szerez magának egy pecsétet a pontgyűjtő kártyájára. Anyám, hogy ilyenek errefele miért nincsenek, tök jó lenne. :O Szép nyári idő van, ő pedig hazamegy a 101-es számú lakásába, ami fullosan van pakolva könyvekkel. Én is akarok ennyi könyvet. >< Elmeséli, hogy a szülei Okayamába költöztek, de ő inkább Tokióban maradt, mert vidéken később jelennek meg a könyvek (zongora és hegedű hallatszik, vidám kis dallamocska). Hogy eleget tegyen szülei elvárásának, egy erős gimibe ment. A kedvenc írója amúgy Akiyama Shinobu, akiről senki nem tud semmit, mindenki imádja a könyveit, de a legjobb sorozatának (Halálos bűnök) utolsó kötete: a Bujaság még nem jelent meg, Harumi pedig eldönti, hogy addig nem halhat meg, míg azt el nem olvassa. A fiú amúgy épp egy kávézóban üldögél, miközben épp befejezi a könyvet, amit olvas, majd észreveszi, hogy elhagyta a tárcáját. Nem sok ideje marad ezen tűnődni, hiszen részese lesz egy rablásnak (feszültségkeltő pittyegő magasabb hangok plusz mély zongorahang). Mialatt a rabló egy puskával hadonászik, legnagyobb szerencsétlenségére észreveszi Harumit, és felszólítja, hogy most azonnal álljanak fel. Többes szám? Nos, igen. Harumi észreveszi, hogy egy nő is van ott rajta kívül, aki semmi másra nem figyel, csak arra, amit ír. Így, mikor a rabló megfenyegeti a nőt, Harumi rávetődik a bűnözőre, de a dulakodásból ő jön ki rosszul, fejbelövik. Igen, meghal. Ami elég gázos, mert hiszen ő nem halhat meg, még nem olvasta el a Bujaság-ot. Ezért kap még egy esélyt élni. Ja, mellesleg a halál előtti állapot felháborítóan rózsaszín és csillogó (tipikus visszaemlékezős zene, magasabb hangokkal). Én nem így akarok meghalni. Mikor lepereg előttem az egész életem, inkább valami sötét moziszerű szobában ülnék. Lényeg a lényeg, Harumi rájön, hogy nem halt meg, de most kutya (nyugis zene2). Egy esős napon talált rá egy afro fazon, aki bevitte egy állatkereskedésbe (tv-ből egy popsztár lányocska dala szól). Főhősünk teljesen maga alatt van, már egy hete nem olvasott SEMMIT (a boltban lévő kiírásokon kívül) az afrofrizurás fazon pedig csak nem akarja az ugatásból megérteni, hogy ugyanmár jöjjön közelebb, hadd olvassa ő is azt a könyvet, amit épp a kezében tart. Szóval ez nem jön össze. Nagyon le van törve szegény, állandóan azon jár a feje, hogy könyvet akar olvasni, na meg persze Akiyama Shinobun (nyugis zene3, zongorával, hegedűvel). Erre aztán belép egy nő (akitől az összes állatka fél, amúgy rossz előérzet hatású zene), és meg akarja venni Harumit. Az afro közli vele, hogy sajnos ő nem eladó, de a nőnek az ollójával való hmm…. „bűvészkedése” meggyőzi (azaz megfélemlíti) a fickót (és Harumit is).
Otthon aztán összekötözi és fellógatja szegény főszereplőnket, és meg akarja ölni (meglepően nyugis zene4). Azt is megtudjuk, hogy képes olvasni a kutya gondolataiban, és már napok óta az ő vonyítását hallgatja, így jutott el az állatkereskedésbe (nyugis zene5). A nevét is elárulja (mily rendes…) Natsuno Kirihime. Főállású nő. Vicceske. 20 éves, méretei fentről lefelé: 92, 58, 85 (erotikus zene). Gyors beszélgetés: nem, nem hallja más állatok gondolatait (nyugis zene6), most pedig kutya, pusztulj! Ezután rövid versike, mennyire szeretné holtan látni, majd véletlen beszélgetés a rablásról, amikor is Harumi (a lassú felfogású) végre rájön, hogy Natsuno volt az, aki ott írogatott a kávézóban (rövid baljóslatú visszaemlékezős zene). Elmeséli a nőnek a sztoriját, és hozzáteszi, hogy úgysem hisz neki. Fordulópont Natsuno viselkedésében: szó nélkül elmegy. Szegény kutya meg továbbra is összekötözve lóg. Natsuno egy kis zuhanyzás után fekete fehérneműben pózol drága Harumink előtt, akit ez egy cseppet sem hat meg, mivel ő csak erotikus szövegekre gerjed (nyugis zene7). Sőt, azt is hozzáteszi, milyen kis lapos itt valaki. Ezaz, még egy főszereplő, aki nem tudja, mikor kell befogni, vagyis hát a gondolatait korlátozni. Erre Natsuno hirtelen felindulásból levágja (és egyben kiszabadítja) szegény főszereplőnket, majd lazán megkérdezi: „És, nincs valami, amire szükséged lenne?” (rossz előérzet hatású zongorás dallam) A válasz persze könyv. Kap is, naaaagyon sok könyvet („valami épp történik”-zene). Natsunonak mintha egy egész könyvtára lenne. Igazi könyvmolyparadicsom. Harumi meg is jegyzi, hogy mekkora királyság már, megvan itt Akiyama Shinobu összes könyve. Hoppá a fordulat: Natsuno = Akiyama Shinobu, mintha a kedves néző nem tudta volna már eddig is. Az ítélet: Azonnal folytatni a Bujaságot!!!
Ugrás vissza a jelenbe, Harumi fellógatva, Natsuno épp alkot (nyugis zene8). Amúgy a nő meglepően jól főz, és még küzdősportot is tanul. Elmondása szerint azért jártas ennyi mindenben, hogy jó könyvet tudjon írni. A szép eszmék után Haruminak persze sikerül megint megjegyeznie, mennyire lapos a nő, mire kap egy szép kis csupasz foltot a fején. Épp bánatosan fekszik a földön, miközben a tv-ben meglátja saját esetét, mármint, hogy megölték. A bűnöző (Nakahara Toji, 35) épp szökésben van. A helyszíni közvetítés közben Harumi elgondolkodik a Sumiya bérházbeli 101-es lakásáról, majd eszébe jut, hogy aznap elhagyta a tárcáját, amiben bent volt a lakáskulcsa és a pontgyűjtő kártyája is (ami nem hiszem, hogy kellene neki most, kutya formában, amúgy popsztár zene). Natsuno megsajnálja, és egy telefonhívást intéz, hogy megtalálja az elveszett tárcát, de valami rejtélyes okból kifolyólag a 102-es lakást mondják neki a 101-es helyett. Másnap (miután megtudtuk mennyire hiper-szuper gazdag a mi kis írónőnk) felkerekednek, hogy meglátogassák Harumi lakását (rossz előérzet hatású zene3). Ééééés ending.
https://www.youtube.com/watch?v=3FOdiT1yiN8 Az a csaj énekel benne, ami az animében lévő összes tévéből hallatszik állandóan. Kíváncsi leszek, mi lesz a kis popsztárlány szerepe.
Az előzetes szövege egy az egyben a múlt esti kebab vacsiról és a sok cuccról szól, amit Natsuno vett magának, tök feleslegesen, csak mert ő ennyire gazdag. A képek viszont érdekesebbek, ahogy látom, feltűnik a kis popsztár, és a szökésben lévő rabló is megjelenik. Második fejezet: Addig üsd a kutyát, amíg meleg.
Ennyi lett volna az első rész, és ha néha úgy is tűnt, hogy kritizálom, igazából nagyon tetszett. Engem nem érdekel, ha néha tudom előre, mi fog történni, mert ahogy az irodalomtanárom is megmondta, „néha jó, ha a bennünk lévő forgatókönyvek alapján történnek a dolgok”. A rajzolása nekem nagyon tetszett, szerintem méltó egy 2013-as darabhoz. A zenéket általában nyugisnak írtam, de ha egyszer tényleg azok. Kicsit mintha jazz-beütésűek lettek volna. Na, majd jövök a második résszel, addig pá!
